Nate Archibald, az előkészítő iskola poszter fiúja minden dolgával hasonlít a mai amerikai fiatalságra, van egy rettenetes apja de egy családi hagyaték megadja neki, hogy limuzinokkal utazzon és tervezett kardigánokat hordjon.
Mikor utoljára láttuk Nate-t, a Columbiára tartott, előtte szakított Blair-rel és korábbi barátnőjével, Vanessával elment túrázni Európába. Nate Archibald való világából van egy rendkívül támogató apa - és egy anya, aki ez alatt az interjú alatt segít a fiának elköltözni abból a házból, amit a Gossip Girl sztárjával, Ed Westwick-kel osztott meg. Chace Crawford azzal töltötte az elmúlt néhány évet, hogy dolgozott. Ebben az évben pedig Texas szülöttének elege lett abból, hogy csak álljon és mosolyogjon, hiszen két projektben is szerepel, amiben reméli, hogy megmutathatja, komolyan gondolja. Tavasszal Josh Schumacher sötét thrillerében a 'Twelve-ben', egy elszegényedett drogkereskedőt játszik majd, aki próbálja kitalálni, hogy mi okozta az unokatestvérének halálát. Ezután Crawford váltja Zac Efront a feldolgozott 'Footloose-ban'. A gazdag Nate Archibald hamarosan felnő, Crawford azonban már ezt megtette. Szingli, a huszas éveiben jár és végre saját agglegény lakása van.

Christopher Bollen: Hallom, hogy éppen kiköltöztél öreg lakótársadtól, Ed Westwick-től.

Chace Crawford: Igen. A anyukám itt van, hogy mentse a seggemet és kisegít engem. Tett egy kis előtervezést, mielőtt kiköltöztem volna, szóval simán ment.

Bollen: Miért döntöttél így?

Crawford: Nos, 2 nap múlva 24 éves leszek és úgy gondolom, hogy ez az időről szólt, tudod? Úgy értem, voltam egy kicsit Kaliforniában de ott javarészt egy fiúkból álló közösségben éltem. Úgyhogy a kezdetben Ed és én szobatársak lettünk itt New Yorkban, mert nem tudtuk, hogy a show meglesz-e tartva vagy nem. Ed soha nem élt távol otthontól ezután pedig kijöttünk egymással és megállapítottuk, hogy ez egy okos lépés lesz pénzügyileg is. És igazán, igazságos volt, hiszen lazíthattunk.

Bollen: Neked és Ed-nek különböző életstílusotok volt? Jó szobatárs volt?

Crawford: Nem. Itt nagyon sok volt az adok-kapok. Néha beleesel ebbe a testvér-testvér érvelésbe. Te tudod mit? A rendetlenség és az összes dolog ami ezen a helyen volt, olyan emberek miatt voltak, akik ráadásul még egy tapottat sem léptek be a házba. Személy szerint az én dolgom volt a pakolás és a ház tisztasága, de mivel nem mindig voltam a legjobb passzban ezért volt egy takarítónő aki kéthetente jött. Van néhány nagyon jó emlékünk.

Bollen: Ed a régi apartmanban maradt?

Crawford: Nem tudom. Ez még kérdéses. Lehet, hogy kiver egy falat és átalakít pár dolgot. Bérel egy lakberendezőt... (nevet)

Bollen: Szóval ez több volt annál mint, hogy egy show-ban szerepeltek és összedobtak titeket egy színészkoliban?

Crawford: Nem, ez annál sokkal alkalmibb volt. Megfelelő épületben akartam élni és őt igazán nem annyira érdekelte. Nem akartam a fél karomat és a fél lábamat odaadni a lakbérért. Téged adnak, mint egy $7000-os áthelyezési díjat, ami hosszú úton megy, ha te olyan vagy mint a Friday Night Lights Austinban, Texasban, de New Yorkban neked egy $7000 dolláros bróker díjával kell foglalkoznod. Ed barátnője az idő nagy részében a városban volt 2007-ben, amikor az első részt vettül fel. Szóval kicsit együtt lógtunk és beszélgettünk a helyről. Szintén beszéltünk Penn-nel is, de ő már a show forgatása előtt is New Yorkban élt, azt hiszem Milo Ventimigliával. Penn azt mondta "Nem, de sok szerencsét. Túl vagyok ezen a szobatárshelyzeten." Szóval felhívtam Ed-et én meg "Hé, ember, holnap New Yorkba megyek. Akarsz velem lakni?" Ő meg (a hamisítatlan brit akcentusával) "Igen, miért ne?" Ezután körülnéztem, találtam egy pár képet a helyről amiket találtam és azt mondta "Lesz ott extra hálószoba a vendégek számára?" Én meg "Miről beszélsz? Ez New York. Mit akarsz, játékszobát? Csináljunk ping-pong szobát." (nevet) Ednek nem volt ötlete. De a lakás egy jó épületben volt és nagy volt a tetőtere. A barátainkkal egész idő alatt laknánk ott fent és emellett privát is volt.

Bollen: Hol a te új lakásod?

Crawford: Én a Financial District-ben lakom.

Bollen: Ez akkor igazán nagyszerű, hiszen névtelenül leszel ott. Nem az a fajta környék, ahol az utca fiatalokkal és az emberek figyelmével van tele.

Crawford: Nem, senkit nem érdekel. Végre vége. Szeretem a nyugalmat. És tudod kereskedők, bankárok, pénzügyes fickók és kosztümös nők - akiket furcsamód vonzónak találok - járkálnak az utcán.

Bollen: (nevet) Igazán? Wow. Szóval az anyukád, eljött segíteni a költözködésben. Texasból származik, igaz?

Crawford: Igen, mi vagyunk a nagy D.

Bollen: Dallas. Oh, ember. Akkor igazán közel állsz a szüleidhez?

Crawford: Igen, szuperközel. Fiatalok voltak, amikor én megszülettem. Tudod, ez a déli szokás. Mikor megszülettem ők 21 vagy 22 évesek voltak. Apám orvosi iskolára ment amikor anyukám terhes lett a húgommal. Dehát ők még most is fiatalok. Általában minden másnap beszélek apámmal. Ők még mindig boldogok amit egymásban hagytak. Tegnap este elvittem anyukámat. Azt mondta "Tudni akarom, mi ez az egész hűhó."

Bollen: Hova vitted?

Crawford: Hát az egyik barátomé a Butter, szóval azt mondta "Hozd el ide. Hozd ide egy kedves kis vacsorára." Régóta nem jártam erre, de ő ismerte, hiszen ez a sorozatban is benne volt. Ő meg "Oh, mutasd meg a Gossip Girl helyszíneit!" én meg "Oké, ha ezt akarod." Ezután elvittem néhány bárba ahova szoktunk járni.

Bollen: Nos, tovább már nem fogok kérdezgetni a Gossip Girl-ről. Nyilvánvaló hogy a sorozat nagy sikere boldoggá tesz. Tehát, mi lenne ha elmondanál nekem valami sokkolót magadról, amit még eddig senkinek sem mondtál el - még egy közeli barátnak sem.

Crawford: (nevet) Kapok az alkalmon! Imádom!

Bollen: Vagy, ha azt szeretnéd, az egyik színésztársadról. Ha tudsz valami rosszféle titkot róluk, akkor elmondhatod...

Crawford: Igen, igen, igen. Ez vicces. Te vagy az első aki ilyeneket kérdezget tőlem az interjún. Ez furcsa. (nevet)

Bollen: Gondoltam. De komolyan, elég fura, hogy ide jössz New Yorkba és pár hónap múlva az egyik új városi szeximbólumnak tartanak. A figyelmet tartod a legextrémebbnek?

Crawford: Igen és nem. Mikor kint forgatunk az utcán, teljesen. Tudod, egy nappal mielőtt elkezdtük az új évad felvételeit, akkor fejeztem be a 'Twelve-t' New York-ban. Fenomenálisan fordultam ki. Máshogyan néztem ki mint a sorozatban. Lefogytam. Sápadt és ápolatlan voltam. Senki sem ismert fel. Sokkal több volt mint visszafogottság, Joel Schumacher-rel sima helyzet volt. Nem nagy színhelyek voltak kint. Több improvizáció volt - csak dobd és megy is. Aztán visszamentem a Gossip Girl-be, és annyira stresszes volt az első nap. Természetesen, ez lazult az elmúlt pár hétben, de ott voltak a paparazzik, akik darázsként repültek amerre csak mentünk, tiszteletlenek voltak.

Bollen: Nem tudom, hogyan tudsz az érzelmes jelenetekben úgy viselkedni, miközben milliónyi ember csak úgy átinteget a másik oldalba.

Crawford: Ez vicces. Mindig ott vannak a Gossip Girl sétálós, beszélgetős felvételein, amikor te sétálsz és csak beszélsz az életről vagy halálról. Komolyan beszélgetsz, amikor belenézel valaki szemébe, de mindenki körülötted áll, ez szószerint cirkusz. Néha csak megfordulok és nevetek. De ez elveszi a összepontosításodat és az energiádat. Megvoltam a 'Twelve' forgatásán, ahol inkognítóban lehettem. A 'Twelve-en' csak kis utánfutóim voltak. Tehát ez egy másik tapasztalatszerzés volt. Könnyebben tudtam összpontosítani. De visszajönni a Gossip Girl-be, akárcsak a középiskolában. Látod ezeket az embereket, akik ismernek téged tavalyról.

Bollen: Szerinted a szereplők jól kezelik a sikert? Úgy értem, van valaki aki ezt gondolja "Húha, nem gondoltam volna, hogy minden tinédzser álma leszek Amerikában, ez őrület!"?

Crawford: Az igazság az, hogy mindenki nagyon jól kezeli. De minden, amit ez tesz nagyon személyes, egy mérgező környezetben. Nem hoznék erre fel példákat a múltból, mert nem vagyok bennük, nem tudom.

Bollen: Úgy érted volt már Shannen Doherty - 90210 szituációd?

Crawford: Nos, fiatal voltam, ennek ellenére, de pontosan. Hallottál erről a sztoriról. De ez vicces, mert mindenki tudni akarja mi történik a forgatáson. Nincs semmi sokkoló, ami miatt írni kellene róla, így a magazinok olyanokat kavarnak, mint "Blake és Leighton utálják egymást." De az igazság az, hogy mikor végzünk a munkával, megkérdezzük, hogy "Hé, mit csinálsz? Menjünk karaokézni." A nyilvánosság szörnyű. Ők csak le akarnak lőni. Szóval csak reménykedhetsz hogy lassan túlhaladnak ezen. Te hozod létre, hogy mit is gondolsz és ezt te nem tudod kontrollálni. Bizonyos fokig megtanulod átdolgozni. De arra gondolsz, héé te, nem is ismersz engem. Ez pontosan az, hogy mit is akarsz mondani a képzeletről. Néha arra gondolsz, kiakarod mondani és kihívásokat akarsz. Nem hiszen hogy én 'újdonság' lennék. De ez kétoldali dolog és szó sincs róla, hogy állandó lenne. Még akkor is, ha kicsit kúszik felfele, ez olyan, mint hogy ki szereti a nyafogást? Nem ülök meg egy helyben és panaszkodok, mivel nem tehetem.

Bollen: Szóval egyikőtök sem várja el, hogy Perrier vízzel mossák a haját, mint ahogy Shanenn Doherty is kérte?

Crawford: Igen, pontosan! (nevet) Mi is volt valójában?

Bollen: Ezt hallottam. Nem tudom. Talán nem igaz, de emlékszem, ahogy gyerekkoromban néztem a sorozatot és arra gondoltam, Jézusom!

Crawford: Nos, én Evian-t kérek. De ez rendben van.

Bollen: Biztos vannak illatos fehér gyertyáid, hogy egy kis időre is meggyújtsd a lakókócsidban, igaz? És a lakókócsidnak pontosan 72 fokozata van.

Crawford: Pontosan. Szinte a biztonsági őrök ölében kell megtennem a lakókocsiig az utat.

Bollen: Igaz. És néhány rajongó nem tudja, hogy a Gossip Girl forgatásán gondolatokba merülve, embereken lész át.

Crawford: Négyen vannak. Természetesen csinálják és annnyira jól csinálják, hogy néha küldök pluszba egy pár dollárt.

Bollen: Nem kell a lábaidnak érinteni a New York-i cementet. Nem lenne neked jó.

Crawford: Igazán mérgező. Úgy értem, ki akarja egyáltalán érinteni?

Bollen: (nevet) De ez igazán kemény, bár általános, hogy egy ilyen városban nem tudsz szabad életet élni. És én örülök, hogy megtaláltad a saját utadat itt New Yorkban.

Crawford: Oh, én szeretek itt élni. A minap beszéltem valakivel. Ő meg "Nem tudsz elutazni sehova, ugye?" én meg, "Tudod mit? Nem, nem tudok. Mert az időbosztásomat előző héten tudom meg. Neked biztos vannak kis szabadnapjaid, de én nem tehetem meg. Nagyon macerás, mert New York egy nagy játszótér. Van egy biciklim, és a lényeg az, hogy kint legyek. Különösen nyáron. A telek ide érnek hozzám, úgy értem, én déli vagyok és szeretem a páratartalmat. 2 nap múlva 24 éves leszek, szingli vagyok de ez így nekem tetszik.

Bollen: Nézd, nem tudlak sajnálni. Híres vagy, fiatal és egyedülálló New York-ban. Elég jól csinálod.

Crawford: (nevet) Nem rossz.

Bollen: A sorozatban, most végeztetek a suliban és ez nagyszerű, mert aggódtam miattad, hogy 30 évesen éttermekben szakítassz majd. Milyen lesz most a sorozat? A főiskola következik?

Crawford: Azután pedig az orvosi...

Bollen: Ezután pedig olyan lesz mint a Golden Girls-ös dolog, ahol a fickók együtt ülnek a nyugdíjas közösségben.

Crawford: (nevet) Oh, hát ez fog következni, egyetemre megyünk, közel egymáshoz! De, ez remek. Úgy értem, ha még egy évet a gimiben töltenénk, az kicsit furcsa lenne. Mindenki boldog emiatt, mert egy új dolog nyílik előttünk. És én elégettem ezt a gimis egyenruhát. Mindnyájan elégettük.

Bollen: Tényleg megtetted?

Crawford: Nem, csak viccelek. De a fő dolog amiért mi boldogok voltunk, hogy nem kellett viselni az egyenruhát. De a sorozatban, ez egy átlagos iskolánál sokkal több volt. Most pedig a történet belemegy egy kicsit érettebb, királyabb cselekménybe.

Bollen: A karaktered a Columbiára megy. De te a Pepperdine-re jártál, Malibu külvárosában.

Crawford: Igazából egy és egy fél évet. Nagyszerű volt. Elég kemény azt hinni, hogy az iskola a strandnál van.

Bollen: Vagy hogy órákon vesz részt. Mire mentél?

Crawford: Műsorújság írásra. Minden órát szerettem, amin részt vettem. Kicsit megijedtem, mert az SAT pontszámok jelentik, hogy bejutsz-e egy jó főiskolára, különben végeztek veled. Nem volt előre megtervezett utam a karrier felé, úgyhogy az üzletbe kapcsolódtam be, ami nem tetszett. Ideges lettem és tudtam, hogy tennem kell valamit, amit szeretek. A szüleim pedig látták, hogy pánikba estem. Ők meg azt mondták, "Hagyj ki egy szemesztert!". Én meg, "Oké, de vissza fogok menni és üzletelni fogok". Jó vagyok matekból, ezt teszteltem az összes matekórán, azt kivéve, hogy az üzletben magas szintű számítások vannak. Tehát gondolkodtam, hogy Istenem, szükségem van egy kis törésre, hogy megbírkózzak vele és hogy megerősödjek ezzel kapcsolatban. Így hát egy pár baráttal éltem Malibun szolgálati autókkal.

Bollen: Autókat adtál ki? Ez döbbenetes.

Crawford: Igen, ez volt életem eddigi egyik legjobb munkája. Imádtam. Egyébként is szeretem az autókat. Ez egy igazán remek étterem melletti strandon volt, ahol leadták az igazán remek autókat. Nekünk csak lekellett parkolnunk a Pacific Coast Highway-en, aztán meg kellett húznunk az U-eyt és visszamenni az országútra. Mókás volt. Aztán egy barátom kérte, hogy beszéljek egy kereskedelmi ügynökkel, amire én csak így feleltem "Nah". Egy ideig csináltam ezt a modell dolgot, amikor fiatalabb voltam, de nagyon utáltam. Ő pedig rábeszélt.

Bollen: Hogyan viselkedtél előtte? Jó pár színész azt mondja "Amikor gyerek voltam, tudtam, hogy színész akarok lenni".

Crawford: “Híres akartam lenni."

Bollen: Rendben. "Tudom, hogy engem színésznek rendeltek el, mert játszottam a nővéremmel, akivel felöltöztünk és játszottunk." De minden gyerek ezt csinálja.

Crawford: (nevet) Pontosan. Volt egy kis színpadom, amit nekem építettek 4 éves koromban és már akkor tudtam. De lehet, hogy az emberekkel szemben azért volt előnyöm mert cinikusan tettem ezt  - valószínűleg a szkepticizmus. Gyanakvó voltam az emberekkel szemben. És a kis butikok, akik elkezdtek engem különböző osztályokba küldeni, akkor azt gondoltam: Jézusom! Ezeknek a gyerekeknek a 90%-a még csak meg sem próbálja a labdát a falhoz ütni, hogy egyáltalán tegyenek valamit. Bejutottam néhány elég komoly osztályba és ez fárasztó volt, kattogott a fejem az év végén. Az apám - a legjobb ember, tudom. Emlékszem visszamentem az iskola rész-idejében és kicsit bántó volt, az osztályok nehezek voltak. Végül az apám odajött és megkérdezte: "Hogy megy?" én meg, "Nézd, kétesen állnak a dolgok és becsületesnek kell veled lennem. Ezt a dolgot meg kell tennem neked. Hát, nem megy valami jól." Akkor ő meg, "Akkor hagyd itt." Én meg, "Várj - mi van?" Erre ő pedig, "Chace, tedd meg. Menj!" Magabiztos volt. Nem tudom, hogy az emberek ezt hogy tudják megtenni erkölcsi és érzelmi támogatás nélkül?

Bollen: Mert szeretet kell ahhoz, hogy azt mondja valaki, hogy ne a legbiztonságosabb dolgot csináld, hogy megkapj egy diplomát és azt mond, "Oké, csak maradj meg és kövesd az álmodat."

Crawford: Igen, azután egy pár helyen szerencsétlenül landoltam és végül leszálltam valahol egy periferikus szerep közelében, a természetfeletti thriller a 'The Covenant-hoz' közel 2006-ban.

Bollen: Várj, egy éjszaka nem tudtam aludni, kapcsolgattam a tv-t és láttalak az első szerepedben (Long Lost Son), ahol téged elraboltak az apád miatt az anyádtól, és a Karib szigetekre vittek!

Crawford: Úristen! A Lifetime Csatornára kapcsoltál!

Bollen: Nem, ez nem kábelről ment. Ez a rendes tv-ben ment. De fantasztikus terv volt.

Crawford: Igen - a férfiak ördögiek.

Bollen: Igazán sosem értettem, hogy az apád miért halt meg egy szempillantás alatt, hogy elvigyen téged egy szigetre. Nem szerette az anyádat?

Crawford: Annál a pontnál nyilvánvalóan, azt veszek amit kapok. Azok gondolkodom, hogy Istenem. Hogyan teheti ezt, valami hihetőbe mesterkedik? A filmben aki az anyámat alakította, 36 éves volt és szexis cigis. Igazából még mindig az. A neve Gabrielle Anwar és még mindig barátok vagyunk. Akkor azon töprengtem, hogy hogy fog ez kinézni, hogy vonzódom hozzá és amikor megtalál, nem ismerem fel, hogy ő az anyám?

Bollen: Igen! (nevet) Igazából azt vártam amikor a hajón voltatok, a fürdőruháidban és ő megkérdezte nem vinnéd-e el valahova. Azon gondolkodtam, hogy hé, ő 16 éves és elkéne mondanod neki, hogy ő a fiad mielőtt még valami történne.

Crawford: Jobb film is lehetett volna. (nevet) De, ez kínos, hogy te láttad.

Bollen: Szóval a Twelve-ben - ahol te egy drogdílert játszol - fontos volt felvenni magadra egy teljesen különböző karaktert mint például Nate Archibald-ot a Gossip Girlből?

Crawford: ... a gazdag, takargatós Upper East Side-i gyerek. Teljesen. Felnézek Joel-re. Ő egy művész. Neki olyan a víziója, hogy kényelmesen érzed magadat. Nyílvánvalóan a szerep egy kockázat, de bizalmat adott nekem mikor a forgatásokon egy bizonyos hanggal energiát kaptam. Joel az ember.

Bollen: De fontos a szerepeiddel kockázatot vállalnod, hiszen könnyű megragadni egy fajta típusban.

Crawford: Jó volt a fotózás amit csináltunk az Interview-nak. Jó volt megcsinálni. Az egész dolgot hamar kezdtem, mindig ugyanazt a dolgot akarták. Valósszerűen kell tenned mindent, hogy mi lesz veled később. Megnézem az ipar veteránjait, hogy milyen rossz döntéseket is hoztak. Nincs Twitterem, Facebook-om vagy MySpace-m. Megtartom az életemet magamnak. Nem akarok egyáltalán fent lenni. Megkell tartanod magad felett az irányítást.

Bollen: A következő projected a Footloose. Táncoltál már ezelőtt?

Crawford: Nem, nem táncoltam. (nevet)

Bollen: Veszel táncórákat? Nem tudom elképzelni, hogy felkelek és megteszem a lépéseket, úgy hogy nem tudok táncolni.

Crawford: Ez olyan mintha meztelenül lennél fent a színpadon vagy valami. De tudod mit mondok, magabiztos vagyok, mert tudom hogy van ritmusérzékem - és én atléta vagyok. Van ritmusérzékem, benne vagy az agyamban. Gyorsan tanulok. Jobban meg tudom valaki után ismételni, mint elmondani. Szóval ha a tánctanárral dolgozok majd, megmondom, "Tedd meg és megkapod!". Ez attól függ, hogy hogyan dolgozunk. Privát órákat is vettem.Hihetetlen volt.

Bollen: Élénk vagy edzés közben? Bámulatos formában leszel.

Crawford: Arra fogok törekedni, hogy összetépjenek. A rugalmasságom már kétszeresére nőtt. És ez nem a táncgyakorlatoktól van, hanem a sok mozgástól. Egy kis kickbox és kis Muay Thai. És tudom, hogy az alapelemek olyanok mint a brék.

Bollen: Nos, ez remek, hiszen a Footloose nem csak a táncról szól. Gyönyörű üzenete van. Az ifjúság harcol egy olyan elnyomó város ellen, ami nem engedi meg nekik a szabadságot - hogy kifejezzék magukat.

Crawford: Igen, örülök, hogy ezt mondod. Az emberek a zenéről és a táncról kérdezgetnek engem. De ismered Susannah Grant-ot, akit az Erin Brockovich(2000) film miatt jelöltek Oscarra. Átírta az első oldalt. És megcsinálta ezt a szép történetet. Ez egy musical, egy kevés énekléssel, de a film igazi üzenete hazavágott. Ismerem az egyházat és tudom hogyan dolgoznak és hogy tudnak olyanok lenni mint a tégla. Sokat jelent nekem.